Megosztottság pozitív eredményre is vezethet, kérdés, hogy hosszú távon mire mennek majd a szekértáborok.

A szembenállás, változatos, ám elég egyértelmű törésvonalak mentén értelmezhető. Ez aligha polgárőr sajátosság. Azt azonban akár hungarikummá is nyilváníthatnánk, amikor a szemben álló felek és az általuk képviselt értékek felolvadnak egyetlen, a külső szemlélő számára jobbára érthetetlen vitában. Ki kivel van, és mi a küzdelem kiváltó oka? Ilyen viták zajlanak hetek, hónapok óta a nagyközönség tanácstalan tekintetétől elzárva megyénk polgárőr életében.

Nem véletlen a sok bizonytalanság és a rengeteg egymásnak ellentmondó pletyka, hiszen az érintettek eddig nem nyilatkoztak. Nincs százszázalékos információ arról sem, hogy mi robbantotta ki az ellentétet. Csak sejthető, hogy a mostani nem kívánatos helyzetet egyesek egy hatalmi harc elkezdéséhez próbálják felhasználni. A szembenállás okáról az érintettek még nem beszéltek, sőt van, aki még most is tagadja az egészet.

A polgárőrök zöme mit sem tud a vezető szerven belül kialakult szekértáborok létéről. A polgárőrök nem válnak rendszer-kritikussá sem, egyszerűen csak passzívan szemlélik az eseményeket (már amennyi kiszivárog), vagy már egyáltalán nem is követik azokat. Behunyt szemmel és füllel élik mindennapjaikat.

Nem szeretnék nevet mondani, a diszkréció az diszkréció. Többen várakozó álláspontra helyezkedtek.

A különböző szekértáborok és holdudvaraik sárdobálásai, párnacsatái mély nyomokat hagytak. Sajnos sokan még mindig ezekben a lövészárkokban ragadtak.

Ma azt látom, hogy a szekértáborok politikája helyett a párbeszéd politikájára van esély. Az építő kritika, a párbeszéd politikája viszont hasznos lenne.

A szekértáborokhoz tartozóknak azt mondanám több dolog közös bennünk, mint ami elválasztja őket. És talán jót is beszélgethetnének, vitatkozhatnának, ahelyett, hogy nemtelen feljelentgetésekkel foglalkoznak.