Vigyázó szemek

Esteledik. Csitulni kezd a város, a határ.
Álmos ablakokon a zsalu lassan bezár.
Fáradt arcát a Nap földpaplan alá rejti.
Ezüst palástjában a Hold útját kezdi.

Lassan gördülnek a kerekek a kihaló utcán.
bágyatag kutya megugatja suhanó alakját.
Kaput záró egy-egy polgár int az autóban ülők felé,
A kocsmában záróra, biciklisek tartanak hazafelé.

Az utolsó busz is hazaér a decemberi éjben,
Csak az autóban lévő két alak van még ébren.
Járják az utcákat és szőlőhegyeket,
A fagyos éjszakában a köztereket.

A család otthon alszik a meleg szobában,
Álmuk nyugodt, hisz polgárőr vigyázza!
Kevés a rendőr, ők is túlórában vannak!
Így vigyáznak közösen a mi kis falunkra.

De míg a rendőr RENDŐR, sok minden védi,
A polgárőröket senki sem félti.
Lenézik őket, kigúnyolják, nevetség tárgyai,
Sokak szerint kiállnak texasi kopót játszani.

Fizetésük nincsen, s a köszönöm-öt is ritkán hallani
Mégis minden éjjel az autójukkal járnak hajnalig.
Igyekeznek elejét venni megannyi csibészségnek,
Segítik a Körzetit a falu megfigyelésében.

Hogy nincsenek ott mindenhol? Jogos lehetne a vád!
Hogy családját eltartsa, nappal ő is dolgozni jár.
Éjszaka szolgálat. Majd reggel a munkahelye várja.
A szabadidejéből áldoz szeretet falujára.

Az biztos, hogy szereti a faluját!
Biztonságban akarja tudni a családját,
Megvédeni a lakhelyét és a falu összes házát,
Biztonságos környezetben nevelni gyermekét, unokáját!
(Csorba Melinda)