Akik ismernek, tudják, hogy nem légből kapott, amit most fogok papírra vetni, hisz 1998 óta ismerem és tevékenykedem a polgárőr mozgalomban. Tapasztalattal és összehasonlítási alappal rendelkezem. A mellébeszélés sem a kenyerem, felvállalom a konfrontációt, mindig az igazságkeresés motivál. A polgárőr mozgalmat pedig szín tisztának, a legkevesebb külső behatásoktól mentesen, szentnek és sérthetetlennek tartom.

Engedjenek meg némi összehasonlítást a 2000-es évek eleje és napjaink polgárőr irodai munkái között. Milyen tendenciák figyelhetőek meg? 10-15 évvel ezelőtt jóformán papírmunkát sem kellett végezni az egyesületben. Elkészítettük a havi szolgálati beosztást, amit vagy leírtunk, vagy szóban megbeszéltük. Irodai eszközökkel nem rendelkeztünk, ha ilyesmire szükségünk volt szaladtunk az önkormányzathoz, polgármesterhez és ők készségesen segítettek nekünk. Bankszámlánk, helyiségünk, polgárőr ruházat, eszközök, számítógépünk és egyéb irodatechnikai eszközünk, járművünk, polgárőr igazolványunk… és még sorolhatnám mink nem volt. Polgárőr oktatás sem volt, nem kellett együttműködési megállapodásokat kötni, nem volt kötelező betagozódni szövetségekbe. Esetlegesen és nagyritkán pénzzel is támogattak, első sorban az önkormányzat, vagy vállalkozások. Az elszámolás annyi volt, hogy a számlát leadtuk a pénztárba, vagy csak bemondtuk mire költöttük el. Visszaélés sosem volt. Nem kellett attól tartani, hogy ellenőrök hada fog megszállni, akik aztán nem ismernek se istent se embert csak a rendeletek és törvények betűit. Sokkal másabb, bensőségesebb légkör lengte körül az egyesületünket.

A polgárőr egyesületek nagy előnye, hogy a tagjai a helyi lakosok közül kerülnek ki, így hatalmas információ halmazzal bírnak az ott élő emberekről, családokról, arról a miliőről ahol a bűncselekmények elkövetésre kerülnek, ahonnan az áldozatok kikerülnek. A bűnüldöző szervek is felismerték ezt már korábban is, de egyre jobban eszközként, egyfajta lehetőségként tekintenek a polgárőrségre a bűnüldözés terén. A bűnüldöző szervek kezdetben kellő távolságtartással viszonyultak a polgárőrökhöz. Aztán felismerve a hasznos voltukat, keresni kezdték a csatlakozási pontokat, utakat, miként lehetne bevonni a polgárőröket a közrend védelmébe. Egyre gyakoribbá váltak a közös feladat végrehajtások. Egy jó pár éve az tapasztalható, hogy csak ritkán ültetnek be polgárőröket rendőrségi kocsikba, vagy a rendőr is ritkán ül be a polgárőr autóba.

A polgárőr mozgalom korai szakaszának volt egyfajta civil bája. Egymással nem versengtünk, hanem támogattuk, segítettük a másikat. Nem gyanakodva tekintettünk egymásra, örültünk egymás sikereinek. Ma sokszor látjuk a könyöklést, a másik fúrását, az elvtelen előzködést, a másik rovására előnyök kicsikarását… stb, olyan mintha egy nagy polgárőr dzsungelben élnénk. És mindez miért? A minél nagyobb támogatási pénzért. A pénz mindent felülír. Valahogy nincs ez jól!  Folyt.köv…